A salgótarjáni városközpont-rekonstrukció eredeti tervei szerint a belváros a völgy mindkét oldalán szimmetrikusan bővült volna, a dombokra felkúszva. Mikor azonban a nyugati lejtők beépítése következett volna, a város fejlődése kifulladt, így ezen az oldalon csak szanálásra és új beépítésre került sor, immár az 1980-as években, érdemi terjeszkedésre már nem volt lehetőség.
Erről a képről nem úgy tűnik, mintha egy félszázezres város
főpályaudvarához közelítenénk…
…pedig de! (A teherforgalomra is használt külső
pályaudvar a város déli részén létesült, a városközpontban csak megállóhely van.)
Mindenesetre forgalom van az állomáson!
Itt a vasútállomás mellett már valaki boncolgatni
kezdte a modern építészet szigorú dogmáit.
A vasúton túl az távolsági autóbusz-pályaudvar új
felvételi épülete. Szokatlan tömegalakítása idegenül hat…
…különösen ebben a környezetben!
Az egykori helyi buszpályaudvar helyén lévő szabad
területen még külvárosias telepítésű gyorsétterem is helyet kaphatott.
A város vasúton túli „színesebb”, újabb építésű
részének legjelentősebb épülete Finta József tornyos könyvtára (1988).
Az 1980-as évek Salgótarjánja. Posztmodern a javából.
A két pontház között a város fölé emelkedő kálváriadomb
látszik.
Búcsúzóul felmegyünk még ide kilátni.
Nagyon szép a
kilátás! A Karancs Szálló és a Művelődési ház szoborszerűsége is innen fentről érvényesül
igazán.
A garzonházak
peckesen emelkednek a völgy kellős közepén…
…amelyben nagyon hosszan nyúlik el a város.
